A mesekönyvek

Rapandi és a váci remete

 
Ferkó

ARapandi-sorozat jól ismert szereplői, a négy fiú, Gabesz, Ferkó, Moly, Favi, valamint új ismerősük, Györgyi ebben a regényben mesés kalandok hőse lesz. Ami nem csoda, hiszen Rapandi varázsló mellett sosem lehet unatkozni.

Ezúttal a helyszín Vác, és egy remete is bekapcsolódik a történetbe, amelynek során a gyerekek segítségével megpróbálják kiszabadítani a tükörvilágban rekedt varázslóbarátjukat. Ez nem egyszerű feladat, de a fiúk és az egy szem lány még az időutazástól és a veszélyes varázslatoktól sem rettennek vissza, ha a cél egy Mária Terézia korában készült kézitükör megszerzése.
Hogy sikerrel járnak-e, az kiderül ebből a regényből, mely immár a harmadik a sorban a Rapandi-mesék közt. Az első kötet Rapandi és az elveszett szobor, a második pedig Rapandi és a varázspálca címen jelent meg.



Rapandi és a varázspálca

 
Bori

Ahegyes süvegű, ezüst köpenyes varázslót már ismerik azok, akik olvasták a Rapandi és az elveszett szobor című regényt. Az a kötet négy fiú szövetségéről szólt, akik egy titokzatos szobor, a Vimpáci Madonna megtalálása közben hihetetlen kalandokat éltek át, s kötöttek egymással barátságot. Gabesz, Ferkó, Moly és Favi az iskolában most újra találkoznak. Már hetedikesek, és Rapandi ismét a segítségüket kéri. Ezúttal egy varázspálca megtalálása a cél, de a tét ezúttal is óriási: a felavatásra váró Erzsébet híd sorsa múlik a kutatás sikerességén. Rapandi egy varázslótanonc lányt is bemutat a fiúknak, aki segít nekik a veszélyes kalandok során. Bori együttműködik a kis csapattal, és talán nem árulok el titkot, ha megsúgom: egy kamaszszerelem finom felhője is körbelengi a történetet.

Hogy miféle hajmeresztő meglepetések érik őket, miféle vad kalandokba sodródnak, és főleg, hogy megtalálják-e végül a varázspálcát, azt most itt nem mondom el. Megtudhattok mindent, ha elolvassátok Rapandi újabb történetét. Ígérem, izgalmakban nem lesz hiány, ha belevágtok.



Rapandi és az elveszett szobor

 
Rapandi

Kisgyermekkorában minden embernek van varázslója, akit elfelejtünk, mire felnőttek leszünk. Ez a varázsló mindenki más számára láthatatlan, csak a gyerekek látják. Segít, ha nagy baj van, vigaszt nyújt, ha kell, társaságot jelent a magányban, és végső esetben a varázserejét is használja az érdekünkben. Ezt onnan tudom, hogy nekem is volt varázslóm – ezüstköpenyes, hosszú süveges, cvikkeres, varázspálcás, olyan, mint a varázslós mesékben –, csak valami fura csoda folytán én máig emlékszem rá. Az enyémet Rapandinak hívták: ő segített át gyerekkorom sok nehézségén, buktatóján. Igazi barát volt. Olyannyira, hogy időnként ő kért tőlem segítséget. Ez a könyv is egy ilyen esetet mesél el. Barátaimmal egészen hihetetlen kalandban volt részünk, amikor egy hideg, havas télen segítettünk visszaszerezni a Vimpáci Madonnát. Hogy mi az? Hát az elveszett szobor! De ha elolvassátok ezt a könyvet, mindent megtudtok belőle.

És főleg: megismeritek Rapandit!



Nagyapó Meséi II.

 
Nagyapó Meséi II.

Kedves Olvasó! Nagyapó meséinek legújabb kötetét szeretném a figyelmedbe ajánlani. Az előzőekben bemutatkoztak Nagyapó és Nagyanyó kertjének lakói. Nagyapóval kötött megállapodásának megfelelően a rovarszálló tövében ásott magának remek házat a mezei egér család: Cinó és felesége Minca, valamint két fiúk, Peti és Csuti. Ők a könyvek főszereplői. De Trudi, a cinke, Fumi, a bodobácsok vezetője, vagy Szikari bácsi, a zsémbes ganajtúró bogár, Jehudi, a tücsök is fontos szerepet játszott a kert életében.

Egymást követték az újabb kalandok. Apicella lótücsök vándorcirkusza készülődött a vízköpőnél felállított sátorban előadáshoz, ám egy váratlan vihar miatt minden veszni látszott. A szél darabokra szaggatta a cirkuszi sátrat. Mindenki azt mondta, hogy képtelenség előadást rendezni, ám a két kisegér, Peti és Csuti nem ismert lehetetlent. Sikerült a kert rengeteg lakóját megnyerni az ügynek és az összefogás megmentette a cirkuszt. Elsősorban Lio a fehérhasú pók és Ferdinánd keresztespók segítségével, rengeteg hangyával és más rovarral és bogárral sikerült újrafoltozni a sátrat. Néhány nap késéssel mégiscsak megkezdődhetett a cirkuszi műsor. A két egérfiú komoly ajándékokat kapott. Mindketten igazi, felnőtt kabátot, hozzá egy-egy övet, aminek csatján az állt: „A cirkusz él!” Sőt, a díszelőadáson az éljenző publikum előtt cirkuszi érdemrendet is átadtak nekik.

Ebben a könyvben, amit a kezedben tartasz ismét izgalmas kalandok várnak az egérfiúkra és kerti barátaikra. Új lakók érkeznek, új szereplőkkel ismerkedhettek meg, és – bár nem akarok minden meglepetést előre elárulni, – kemence is épül. A végén pedig megint nagy ünnepség lesz: kettős esküvő! De legyen elég ennyi, a többit a könyvből tudhatjátok meg!

Szeretettel,
Nagyapó



Nagyapó Meséi I.

 
Nagyapó Meséi I.

Fisch Gábor László most megjelenő kötete Nagyapó meséinek alaposan kibővített (megduplázott) kiadása. Vadonatúj mesék a kerti világból. A mesehősök a szabadban gyakran előforduló állatok, egerek és különféle bogarak. Nem csak a már sok-sok mesében kedves ismerősként felbukkanó egér, tücsök, hangya, vagy szentjánosbogár, hanem például ganajtúró, lótetű, pók - amiket valljuk be, nem sokan kedvelnek, - vagy például a bodobács (suszterbogár néven talán közismertebb) szereplői a mesének. Nem rémül meg senki attól, hogy a grill tűzhely rakott téglái között pókok tanyáznak, vagy éppen átmegy a színen egy galacsint görgető ganajtúró (elegánsabb nevén skarabeusz), megjelenik egy hatalmas lótetű.

A mesélő felnőtt nyelven, felnőtt hangsúlyokkal és szavakkal beszél, nem gügyög, a szórakoztatás mellett célja, hogy az olvasók ne kezeljék ellenségként a környezetünkben élő állatokat, és megismerjék, megértsék azok világát. A kerti bogarak mindennapi életünk természetes részei. A mese természetesen a képzelet világából táplálkozik, de az információk, amiket észrevétlenül megkap az olvasó, értékesek. Ahhoz segítenek, hogy megértsék, miképpen, hol és hogyan élnek, apró szomszédjaink.

A könyv első részében megismerkedhetünk a szereplőkkel, elsősorban Cinó egérrel és családjával, akik kertbe költözésük után hamarosan beilleszkednek az ott élő állatok társadalmába. A történetek szereplői Trudi, a széncinke, Albi egy hófehér tollú albínó kisveréb, Szikari a mindig mérges és pörlekedő – de alapvetően ártalmatlan - ganajtúró bogár, Fumi és társai a fürge bodobácsok, valamint Yehudi a környék leghíresebb tücsök-hegedűse. Egy tavaszt köszöntő tücsök-koncert zárja a könyv első felét.

A második részben a szerző kertjében élő kis mezei egér gyerekek, Peti és Csuti (ők Cinó fiai) megtudják, hogy vándorcirkusz érkezik, aminek a sátrát a csobogó mögötti részen állítják fel. A cirkusz tulajdonosa Apicella, a lótetű, egy fennhéjázó, kissé nagyképű rovar, aki magát inkább lótücsöknek szereti nevezni. A két egérfiú azonnal összebarátkozik a cirkuszosokkal, és segítenek az építésben. Már áll a cirkuszsátor, amikor éjjel hatalmas vihar pusztít, megtépázza nem csak a kertet, de a sátor ponyváját is darabokra tépi. Az előadás nyilván elmarad. A két kisegér nem nyugszik bele a helyzetbe, elhatározzák, hogy megmentik Apicella társulatának műsorát. Ehhez sokak összefogására, komoly szervező munkára van szükség. A mese egy fergeteges cirkuszi műsorral ér véget, aminek kezdetén megjutalmazzák a cirkusz hőseit, Petit és Csutit.